Hunya Csilla

A Metamorphoses meseterápiás módszer alapvetése szerint "minden élethelyzetnek megvan a maga mesebeli párja".
Ha felismert nehézséggel fordul valaki a mesékhez, akkor a mesehősök analógiájára, megküzdésük szimbolikus útját követve juthat túl a holtponton. De az is gyakran előfordul, hogy a szenvedés oka nem körvonalazódik pontosan. Ebben az esetben a mesék a helyzet feltérképezésében is segítséget nyújtanak. A mesedráma csoportokon a pszichodráma eszköztárával, de mesei helyzetekkel dolgozunk, pont azokkal, amelyekben a résztvevők érintettek, ami az ő élethelyzetük mesebeli pája .
Nem filozofálgatunk, sokkal inkább megcselekedjük azt, amit valamiért nem, vagy csak részben, vagy elhibázottan tettünk meg ez idáig. Útnak indulunk, ha útnak kell, megkeressünk segítőnket, farkasszemet nézünk külső-belső ellenségeinkkel, felkutatjuk és hazavisszük, akit keresünk.
S hogy kinek ajánlható ez a csoport? Hát minden életvezetési nehézséggel küzdőnek. A megfáradtaknak, akik az élet vizét keresik. A kővé váltaknak. A tengerlépő cipőre vágyakozóknak. Az egyfolytában visszanövő sárkányfejet kaszabolóknak. A vascsizmában vándorlóknak, és a vascipót morzsolóknak. A mély gödörben veszteglőknek. A táltosukat nem találóknak. Az elvarázsoltaknak, akik nem eredeti alakjukban élik életüket...
Bővebben a mesedrámáról: ITT