A Metamorphoses meseterápiás módszer alapvetése szerint "minden élethelyzetnek megvan a maga mesebeli párja". Mert a mesék annak idején nem gyermekeknek és nem szórakoztatási céllal hagyományozódtak generációról generációra, hanem épp ellenkezőleg: felnőtteknek az életre tanítás eszközeként.

Ha felismert nehézséggel fordul valaki a mesékhez, akkor a mesehősök analógiájára, megküzdésük szimbolikus útját követve juthat túl a holtponton. De az is gyakran előfordul, hogy a szenvedés oka nem körvonalazódik pontosan. Ebben az esetben a mesék a helyzet feltérképezésében is segítséget nyújtanak. A pszichodrámát nem kell bemutatnom, elképesztő erejű csoportterápiás módszer, ahol a fókusz a cselekvésen, a spontaneitáson és a találkozáson van. A mesedráma csoportokon a pszichodráma eszköztárával, de mesei élethelyzetekkel dolgozunk, pont azokkal, amelyekben a résztvevők érintettek. 

Nem az életről filozofálgatunk, sokkal inkább megcselekedjük azt, amit valamiért nem, vagy csak részben, vagy elhibázottan tettünk meg ez idáig. Útnak indulunk, ha útnak kell, megkeressünk segítőnket, farkasszemet nézünk külső-belső ellenségeinkkel, felkutatjuk és hazavisszük, akit keresünk. 

S hogy kinek ajánlható ez a módszer? Hát minden életvezetési nehézséggel küzdőnek. A megfáradtaknak, akik az élet vizét keresik. A kővé váltaknak. A tengerlépő cipőre vágyakozóknak. Az egyfolytában visszanövő sárkányfejet kaszabolóknak. A vascsizmában vándorlóknak, és a vascipót morzsolóknak. A mély gödörben veszteglőknek. A táltosukat nem találóknak. Az elvarázsoltaknak, akik nem eredeti alakjukban élik életüket...

Bővebben a mesedrámáról: ITT 

mesedráma csoportok az aktuálisnál