Padló, fal, tető

Az otthonpszichológia egészen hétköznapi dolgok különlegességéről beszél. Otthonainkról, annak helyiségeiről, bútorairól, tárgyairól, színeiről, formáiról és anyagairól. Csupa olyan dologról, amelyek szinte észrevétlenül vesznek körbe minket, mégis nagy hatalommal bírnak felettünk. Szabályozzák érzelmeinket, beburkolnak és biztonságba helyeznek, meghatározzák rutinjainkat és rituáléinkat, és még otthoni kapcsolataink alakulásába is beleszólnak. Az otthonpszichológia épp a láthatalanságukat töri meg: megmutatja téri kísérőink, tárgyi élettársaink igazi arcát, felfedi valódi természetüket és jelentőségüket. Megtanít minket arra, hogy a minket körülvevő dolgok bizony sokkal többek annál, mint aminek látjuk és gondoljuk őket.

Jung archetípusnak nevezte azokat a szimbólumokat, amelyek az emberiség ősi tapasztalatait sűrítik és tárolják. Álmokba, fantáziákba, mesékbe, mítoszokba, művészetbe és tudományba ágyazva beszélnek az emberi élet alaphelyzeteiről és alapviszonyairól. Arról, ami az emberlétből olyan sűrű és olyan lényeges, hogy szavakkal elmondhatatlan. Mindenhol képesek megjelenni, ahol az ember megnyilvánul, még az építészetben és a lakberendezésben is. Legalapvetőbb építményünk, a ház alapképlete is mélyen archetipikus, nem csoda, hogy a világ összes táján ugyanúgy rajzolják le a gyerekek: négyzet alappal, háromszög tetővel. A ház három fő elemből épül fel: padlóból, falból és tetőből. Nélkülük a ház szimbóluma, mint ahogyan a szerkezete sem működik, egytől-egyig nélkülözhetetlenek.

A padló az elválasztó vonal, talaj az alattunk húzódó mélység felett, amelynek tetején kinyit egy új világot. Felette már védve, biztonságban vagyunk a nedvességtől, az élőlényektől, a szárazságtól, a mélységtől. Rajta már megvethetjük a lábunkat, sőt biztosan állhatunk is rajta, hiszen szilárd talajt biztosít, megtart minket. A fal feladata a benső tér megteremtése a külső tér közepén és a tető hordozása. Neki köszönhetjük, hogy a nagyvilágban leválasztódik egy olyan tér, amely csak a miénk, ahol otthon lehetünk, és amit megtölthetünk magunkkal, családunkkal, kapcsolatainkkal és tartalmainkkal. A falak egyben határok is: míg a padló az alattot választotta le a felettről, addig a fal a kintet választja le a bentről. A nagyvilágot az intimitásról és a bensőségességről. A tető pajzs: felfogja és elvezeti az esőt, a havat, a villámokat, a tűző napot, mindent, ami a fejünkre zúdulna és a nyakunkba ömlene. Neki köszönhetjük, hogy zavartalanul létezhetünk odabent, ugyanakkor általa élvezhetővé válnak a magasabb síkok is. Magasabbra nőhetünk, mint amennyit emberi korlátaink engednének.

Padló, fal, tető. Házaink három nélkülözhetetlen, archetipikus alapeleme, biztonságunk három arca. A padló az, amire ráállhatunk, ami fenntart, ami nem enged lesüllyedni. Életünkben folytonosan padlót egyengetünk: megtakarítunk, házasodunk, szerződéseket kötünk, terápiába járunk, szilárd alapokat teremtünk. Falaink az énhatárainkkal egyenlőek. Ha nem elég erősek, nagy árat fizetünk érte: belső tartalmainkat kifosztják, széthordják, kapcsolatainkban kihasználnak minket. Ha viszont túl vastagok, akkor magányosan, meghatározó hatások, találkozások nélkül éljük le életünket. Tetőnk az öngondoskodásunk. Ha nem takarjuk és gyógyítjuk be sebeinket, nem védjük meg bensőnket, akkor kiszolgáltatottá válhatunk minden külső eseménynek. Tavasz van, a ház körüli ténykedések ideje. Talán érdemes megnézni, mi a helyzet a padlónkkal, megerősíteni falaink repedéseit, megfoltozni, ha kilyukadt a tetőnk. A házunk egész biztosan meghálálja. Jó munkálkodást kívánok!


(megjelent a 2020. áprilisi Otthon magazinban)

7 megtekintés

csillahunya@gmail.com

Budapest, Magyarország

Hunya Csilla

pszichológus