Beszélnünk kell

Nagy levegő és mehet is. Rögtön bele a közepébe, nem sztorizom, nem bevezetek, csak mondom. Mert mindössze egyetlen oldalam, azaz 3000 legális, plusz párszáz gátlástalanul elsikkasztott karakterem van a számomra egyik legfontosabb otthonpszichológiai téma, az őszinte (A) és a kirakat (B) otthonok különbségének megmutatására.

(B)

Munkám során rengeteg otthonba eljutok. Sosem lakberendezőként, sokkal inkább az otthonnal és lakóikkal foglalkozó pszichológusként érkezem. Mondhatnám úgy is, a téri-tárgyi jellemzők és az esztétikum helyett elsősorban az otthon és lakói kapcsolatára, közös rendszerükre fókuszálok. Az együttélésüket, az összefonódásukat figyelem, hogy hogyan fejeződnek ki, hogyan mutatkoznak meg egymásban és egymás által. Mert az otthontér egy olyan titokzatos terület, amely egyszerre jelent fizikai és lelki, tárgyi és emberi dimenziót. Fizikai jellemzőiben leképeződik lakói állapota, személyisége, kapcsolatrendszere, életútja, identitása, elakadásai és ez fordítva is igaz. A lakók mindennapjait, rutinjait, állapotát, személyiségét, kapcsolatrendszerét, identitását mélyen meghatározza otthonuk. Szét se lehet őket választani egymástól, egy otthonba belépve titokzatos és varázslatos fizikai-lelki dimenzióba érkezünk. Már ha őszinte otthonról van szó.

Az őszinte otthonokban a lakberendezés nem elsődleges, csupán kiegészítő szervezőerő, a teret érezhetően a lakók élete, személyisége, lelkiállapota és kapcsolatrendszere szervezi. Ettől aztán telítődik is a személyesség és az egyediség, valamint a közösen átélt idő millió lenyomatával: fontos élmények relikviáival, a lakók személyiségét és jelenlétét visszatükröző darabokkal, a mindennapok rutinjai és igényei közben fokozatosan kialakuló, a megélt élményeket magukba sűrítő fontos helyekkel. A tökéletesség, a reprezentáció az őszinte otthonok esetében nem szempont, mint ahogyan személyiségünknél, identitásunknál sem az. Annál teljesebbek, minél személyesebbek, minél inkább a hús-vér, múlttal, jelennel, búval, örömmel, erényekkel és hibákkal, kapcsolatokkal bíró lakókról szólnak.

A kirakat otthonok ezt mind nem tudják. Ők őszinteség helyett látszatot közvetítenek, terüket sokkal inkább a lakók én- és életideálja, mint valódi énje és élete rendezi. Egy ilyen otthonba lépve első körben leesik az állunk a harmóniától, a rendtől, a dizájntól, a következetességtől, a megcsináltságtól, a téri tökéletességtől, második körben pedig a személyesség hiányától. A kirakat otthonok megszólítanak, hatást gyakorolnak ránk, kicsikarják, illetve kicsikarnák az elismerésünk is. Épp ezért nehéz velük. Mert megsértve az otthonpszichológia alaptörvényét nem hús-vér lakóikról, hanem a látogatóknak, a külvilágnak, másoknak való megfelelésről szólnak.

Otthonunk tere nem csak tükör, hanem lehetőség is számunkra. Vele szoros egységben létezünk, amit vele teszünk, azt magunkkal is megcselekedjük. Ráadásul otthonunk elsődleges valósága kézzel fogható tárgyak, változtatható adottságok formájában is jelen van, így lelkünknél, életünknél könnyebben átrendezhető. Lelkesen biztatok hát minden kedves olvasót egy felülvizsgálatra, sőt még a kirakattörésre való felbujtástól sem riadok vissza. Mert az őszinteség és az élet beengedése otthon is felszabadító erővel bír, ráadásul a lakberendezéssel, az esztétikummal sem ellentétes.

csillahunya@gmail.com

Budapest, Magyarország

Hunya Csilla

pszichológus